Zöldségeskert

Van egy szép nagy udvarom (fűvel teljesen benőve), és úgy döntöttem, hogy vetek valami zöldséget. Így hát vettem retek és káposztamagokat, majd nekiálltam a kerti munkának. Először kikapáltam egy kis részen a füvet, majd felástam, végül megkapáltam, hogy ne legyen annyira göröngyös. Nagy élmény a gyökerekkel teli föld ásása és kapálása. ;-)
Íme az eredmény:

Közben átjöttek a szomszéd lányok, és érdeklődtek, hogy nem-e adnám bérbe a nyárra a kertemet legelőnek a lovaik számára. Természetesen belementem, így megoldódott a fű levágásának problémája is (veteményezni úgyis csak a kútig tartó kis területre akartam). A lovak le fogják enni a füvet, és még meg is trágyázzák a földet.

Ablak-keret

Most, hogy már nincsenek fagyok, úgy döntöttem, folytatom a házam rendbehozását. A kisebbik szoba ablaka igen rossz állapotban volt, gyakorlatilag kimosta az eső a helyéből, így azt még tavaly kibontottam, alábetonoztam, leszigeteltem, téglából felépítettem; kívül teljesen téglából, belül csak az alsó két és a legfelső sort (a fal 75 cm vastag, a tégla meg drága). A régi ablakot raktam vissza, persze az ablakszárnyakra ráférne a felújítás, csiszolás/festés/vízvetők cseréje, de ez még ráér. A másik ablakot, ami északnyugatra nézett, és még rosszabb állapotban volt, szintén az előbbi módszerrel (betonalap, alól pár sor tégla, a többi vályog) teljesen befalaztam.

Ma felraktam egy-egy téglaoszlopot az ablak két oldalára, így már ezek fogják tartani az ablak fölötti áthidalót. A téglák persze nem látszanak majd, gipszkarton megy rájuk, mint az egész falfelületre.

Ahogy az ablak feletti áthidalóról levertem a tapasztást, észrevettem, hogy néhány vályog között hézag van, át lehet látni (kívülről már tavaly felfalaztam ugyanígy, ott szintén le van verve a tapasztás). Ezért a gipszkarton alatt nem maradhat ott a tapasztott és meszelt réteg, le kell verni az egészet, és betömködni a réseket. :'-(

Lara

Nos, sikerült hazahozni a kutyust. Kalandos utunk volt. :-) Elbicikliztem a 8-as kilométerig (útközben lefényképeztem pár klassz kátyút ;-)), és a kutya a szokott helyen volt. Adtam neki enni, pár szelet kenyeret, és száraz kutyaeledelt. A telefonommal videóra vettem, hogy mennyire kiéhezetten veti rá magát az ennivalóra, amint sikerül valami értelmes formátumba konvertálni, feltöltöm.

Íme az ígért video: http://www.youtube.com/watch?v=BeKlgclN21c

Először pórázos megoldást próbáltam, de megmakacsolta magát, nem szeret megkötve lenni. Levettem róla, majd elindultam szép lassan, és ő jött utánam. Szombaton, dél és egy óra között mentem, hogy minél kisebb legyen a forgalom; ha mégis jött valami jármű, időben lehúzódtam, és lefogtam az út szélén a kutyust.

Egyszer csak arra jött egy zöld terepjáróval egy idősebb férfi, amikor lassított, a kutya odaszaladt hozzá. Kiderült, hogy ő már egy ideje szokott ételt vinni a kutyusnak. Segített volna szívesen elhozni a kocsival, de pont az ellenkező irányba ment, és csak négy óra múlva jött visszafelé, így hát lefogtam a kutyust amíg elment, nehogy utána szaladjon. Végül a kutya továbbra is engem követett.

Sikeresen meg is érkeztünk Ványa határába, de nem akartam a főúton keresztülmenni vele, mert ott már komolyabb a forgalom, no meg nem illik kutyát póráz/szájkosár/stb... nélkül "vezetni". Bekanyarodtam a legelső mellékútra, ahol amúgy még sosem jártam, de feltételeztem, hogy előbb-utóbb bekanyarodik a város belseje felé. Eleinte jónak tűnt az út (gáz/vagy olajkutat fúrtak arrafelé, és felszórták a földutat kőtörmelékkel), de az olajkút után olyan szörnyű sár volt, hogy nemhogy felülve, még a biciklit tolva sem tudtam menni (teleragadt a kerék sárral, el sem fordult). A kutyus persze végig a nyomomban volt, bár kicsit el-elmászkált. A földút nemsokára keresztezte a Körösladányba vezető vasúti töltést, és onnan már volt egy járda. Egy ággal kipiszkáltam a nagyja sarat, mindjárt gyorsabban haladtunk.

A főúton így is át kellett menni egyszer, de mégis más volt, mint végig ott menni, egy az úton összevissza szaladgáló kutyával.

Itthon először enni és vizet kapott, majd a kullancsoktól lett megszabadítva. Nőstény, a Lara nevet kapta. (Apám a "Szombat" nevet javasolta, bizonyára mert sokat nézte a Crusoe című sorozatot... ;-))

Kutya világ

Minden (munka)nap kerékpárral járok Dévaványáról Gyomaendrődre. Hétfőn a nyolcas kilométerkőnél egy kiskutya kezdett "üldözni",  majd pár-tíz méter után visszaszaladt a bozótosba. Azóta minden nap látom ugyanott. Másnap még utánam jött, de később már csak a fejét emelte fel, ha elmentem mellette. Arra tippelnék, hogy azért várakozik mindig ugyanott, mert ott tehették ki, és szegény azt hiszi, hogy a gazdája érte fog jönni...

Tegnapelőtt a Google tanácsára írtam az Orosházi állatmenhelynek (a környéken nem sok ilyen van :'-(), ők azt válaszolták, hogy társadalmi munkában dolgoznak, sajnos gépkocsijuk sincs, de a levelem továbbították a békéscsabai állatvédőknek.

Biztos ami biztos alapon reggel vittem ételmaradékokat és kenyeret a kutyusnak. Elég félénk kis jószág, mert nem mert a közelembe jönni, az ételhez is csak azután ment oda, hogy arrébb jöttem. (Okos kutya, mert ha jön egy autó, beljebb húzódik az út mellől, így remélhetőleg nem végzi úgy, mint a sok fácán és nyúl az út szélén...)

Délután még mindig ott volt. Megálltam lefényképezni, szegény, biztosan azt hitte, hogy megint enni hoztam neki, mert közelebb jött, és nyalta a szája szélét...

Itthon a család beleegyezett, hogy hazahozzam a kutyust. A hétvégén úgyis ki akartam menni kátyút fényképezni (egy következő blogbejegyzéshez). Még csak ki kellene találni, hogy hogyan hozzam haza biciklivel. Talán pórázzal? Vagy egy nagy szatyorban? Vagy ha hívom, hátha utánam-jön? Holnapra kitalálom...

Hóember

A hétvégén sok hó esett, ráadásul az idő is megenyhült, építettünk hát egy szép nagy hóembert a ház elé. Íme:

Fenyő

Már régebben eldöntöttem, hogy ha fenyőt veszek, akkor gyökereset fogok venni, és tegnap eljött az alkalom. Egyik munkatársam fenyőket is árul, és vettem tőle egy kis fenyőt. Nagy élmény volt Gyomáról hazabiciklizni vele hatalmas szembe szélben. ;-) Ma reggel el is ültettem az udvaron, íme:

Defekt 2

Nemrég megszűnt a Sláger rádió, és Neo FM van helyette, azóta napi 4-6 órát hallgatom a rádiót a telefonomon; (azelőtt havonta se hallgattam ennyit ;-)) ez azt eredményezi, hogy kb. két nap alatt annyira lemerül, hogy a töltöttség jelző zöldből sárgára vált. (Nem szeretem sűrűn tölteni, mert az nem tesz jót az akkumulátornak, ezért csak akkor töltöm, ha már sárga.) Tegnap már félig le volt merülve, de még éppen nem volt sárga, ezért nem is töltöttem fel, így ma délelőttre besárgult, reggel rádiózástól, meg néha az Opera Minit is elindítottam; délutánra már csak 30%-os töltöttséget jelzett. Három körül felhívott egy hölgy, hogy valami felmérést készítenek valamelyik telefontársaságnak, ráérek-e. Mondtam, hogy a telefonom nemsoká lemerül, hívjon öt után, ha már otthon leszek.

Hazafelé, kb. 3 km-rel Ványa előtt kilyukadt a hátsó kerekem: egy fémfúráskor keletkező vasforgács-darab szúrta ki. Nem gond, van tartalék gumim, 15-ös kulcsom és pumpám is. Csak fél öt után már igencsak sötét van, ezért pumpáltam kicsit, majd mentem valamennyit; három pumpálással elértem Ványa határát, ahol már van villanyoszlop, és láttam is valamit, bár elég gyenge volt a fény. Gyorsan leszedtem a kereket, gumicsere, majd pumpálnám fel. Csakhogy a gumi motorszelepes volt. Ez még nem lenne gond, hiszen a kilyukadt gumi is az, csakhogy ennek a szelepe túl szoros volt, és a biciklipumpán nincs olyan tüske, ami benyomja a szelepet, hanem a légnyomásnak kellene. Ehelyett viszont a pumpáról jött le a tömlő: a gumiba semennyi levegő nem jutott. Próbálkoztam pár percig, majd feladva hazatelefonáltam a már majdnem teljesen lemerült telefonommal, hogy hozzon már valaki egy normális pumpát. Apám visszahívott kicsit később, hogy elküldte a pumpát az egyik öcsémmel. Úgy húsz perc várakozás után már eléggé ideges voltam, ezalatt visszaraktam a kereket, hiszen felpumpálni összerakva is fel lehet, elindultam hazafelé, tolva a biciklit.

Vagy öt perc múlva megjött az öcsém. Éppen elkezdtem szidni, hogy egy öt perces utat hogy lehet fél óra alatt megtenni, amikor megcsörren a telefonom, gondoltam megint apám hív valami hülyeséggel, felvettem, beleordítottam, hogy "MI VAN?!", de hát a korábban hívó hölgy volt  az. (Rejtett telefonszám hátrányai...) Persze elnézést kértem, de valahogy megsejtette, hogy most sem alkalmas az időpont ;-)  és megbeszéltük, hogy fél óra múlva visszahív.

A biciklit felpumpáltam, öcsém hazaindult (a pumpával együtt), hogy majd utólérem. A pumpa viszont még kellett volna, mert a sötétben összerakás nem túl jól sikerült, és jöhettem haza félig lapos gumival (minden fordulatnél érződött egy döccenés, ahogy a szelep leért :-/), lett is izomlázam rendesen. Itthon összeraktam a kereket a szobámba, az eredeti gumit megragasztva, és úgy tűnik a csere-gumi is túlélte a laposan hazajövést. A hölgy viszont nem hívott vissza azóta sem. Persze az is lehet, hogy csak a munkaideje járt le. ;-)