2010. április 28., szerda

Kátyúk

Reggel, amint Gyomára bicikliztem, a 6-os kilométerkőnél a következő táblára lettem figyelmes:
Sajnos a telefonom csak ilyen képet tud csinálni, de íme közelebbről:
Úgy tűnik, hogy valaki nagyon megelégelte a "némileg" kátyús utat. ;-) A munkahelyemen elmesélve valaki említette, hogy máshol meg virágokat ültettek a kátyúkba. Itt ez nem lenne megoldható: nincs annyi virág. ;-P
Négy kilométerrel arrébb, a 10-es és a 11-es kilométerkövek közt ott a tábla párja is:
Sajnos az első képnél nem úgy fényképeztem, hogy az út is látsszon, pedig az az igazán kátyús. Van olyan mély gödör az úton, hogy tengelyig ellepi a biciklim kerekét. Régebben meredek volt, de hónapok alatt lekoptak a szélei, és mára már inkább lejtős dombvidékre emlékeztet az út. (Ezen a részen olyan rossz, hogy sokan lehajtanak az útról az itt-ott mellette lévő mezőgazdasági földútra, ami nagyságrendekkel jobb állapotú, és ott mennek.) Korábban már okozott nekem gondot kátyú, amikor eltört a biciklim teleszkóp-rugója. Azóta már többször betömték a lyukakat, a javítások után egy-két hétig kátyú helyett bukkanó volt, aztán kátyúk aszfalt-morzsalékkal töltve. Most is ilyen morzsalék borítja a kátyúk közti részeket. Itt-ott tenyérnyi, vagy még-nagyobb aszfalt és kődarabok hevernek az úton.
 Amikor a híradókban a nagyvárosiak panaszkodnak a rossz utaik miatt, mindig arra gondolok, hogy ha csak egyszer végig kellene menniük a Gyomaendrőd Dévaványa közötti úton, örülnének, hogy milyen jó munkát végez feléjük az útkarbantartó... ;-)