Lara

Nos, sikerült hazahozni a kutyust. Kalandos utunk volt. :-) Elbicikliztem a 8-as kilométerig (útközben lefényképeztem pár klassz kátyút ;-)), és a kutya a szokott helyen volt. Adtam neki enni, pár szelet kenyeret, és száraz kutyaeledelt. A telefonommal videóra vettem, hogy mennyire kiéhezetten veti rá magát az ennivalóra, amint sikerül valami értelmes formátumba konvertálni, feltöltöm.

Íme az ígért video: http://www.youtube.com/watch?v=BeKlgclN21c

Először pórázos megoldást próbáltam, de megmakacsolta magát, nem szeret megkötve lenni. Levettem róla, majd elindultam szép lassan, és ő jött utánam. Szombaton, dél és egy óra között mentem, hogy minél kisebb legyen a forgalom; ha mégis jött valami jármű, időben lehúzódtam, és lefogtam az út szélén a kutyust.

Egyszer csak arra jött egy zöld terepjáróval egy idősebb férfi, amikor lassított, a kutya odaszaladt hozzá. Kiderült, hogy ő már egy ideje szokott ételt vinni a kutyusnak. Segített volna szívesen elhozni a kocsival, de pont az ellenkező irányba ment, és csak négy óra múlva jött visszafelé, így hát lefogtam a kutyust amíg elment, nehogy utána szaladjon. Végül a kutya továbbra is engem követett.

Sikeresen meg is érkeztünk Ványa határába, de nem akartam a főúton keresztülmenni vele, mert ott már komolyabb a forgalom, no meg nem illik kutyát póráz/szájkosár/stb... nélkül "vezetni". Bekanyarodtam a legelső mellékútra, ahol amúgy még sosem jártam, de feltételeztem, hogy előbb-utóbb bekanyarodik a város belseje felé. Eleinte jónak tűnt az út (gáz/vagy olajkutat fúrtak arrafelé, és felszórták a földutat kőtörmelékkel), de az olajkút után olyan szörnyű sár volt, hogy nemhogy felülve, még a biciklit tolva sem tudtam menni (teleragadt a kerék sárral, el sem fordult). A kutyus persze végig a nyomomban volt, bár kicsit el-elmászkált. A földút nemsokára keresztezte a Körösladányba vezető vasúti töltést, és onnan már volt egy járda. Egy ággal kipiszkáltam a nagyja sarat, mindjárt gyorsabban haladtunk.

A főúton így is át kellett menni egyszer, de mégis más volt, mint végig ott menni, egy az úton összevissza szaladgáló kutyával.

Itthon először enni és vizet kapott, majd a kullancsoktól lett megszabadítva. Nőstény, a Lara nevet kapta. (Apám a "Szombat" nevet javasolta, bizonyára mert sokat nézte a Crusoe című sorozatot... ;-))

Kutya világ

Minden (munka)nap kerékpárral járok Dévaványáról Gyomaendrődre. Hétfőn a nyolcas kilométerkőnél egy kiskutya kezdett "üldözni",  majd pár-tíz méter után visszaszaladt a bozótosba. Azóta minden nap látom ugyanott. Másnap még utánam jött, de később már csak a fejét emelte fel, ha elmentem mellette. Arra tippelnék, hogy azért várakozik mindig ugyanott, mert ott tehették ki, és szegény azt hiszi, hogy a gazdája érte fog jönni...

Tegnapelőtt a Google tanácsára írtam az Orosházi állatmenhelynek (a környéken nem sok ilyen van :'-(), ők azt válaszolták, hogy társadalmi munkában dolgoznak, sajnos gépkocsijuk sincs, de a levelem továbbították a békéscsabai állatvédőknek.

Biztos ami biztos alapon reggel vittem ételmaradékokat és kenyeret a kutyusnak. Elég félénk kis jószág, mert nem mert a közelembe jönni, az ételhez is csak azután ment oda, hogy arrébb jöttem. (Okos kutya, mert ha jön egy autó, beljebb húzódik az út mellől, így remélhetőleg nem végzi úgy, mint a sok fácán és nyúl az út szélén...)

Délután még mindig ott volt. Megálltam lefényképezni, szegény, biztosan azt hitte, hogy megint enni hoztam neki, mert közelebb jött, és nyalta a szája szélét...

Itthon a család beleegyezett, hogy hazahozzam a kutyust. A hétvégén úgyis ki akartam menni kátyút fényképezni (egy következő blogbejegyzéshez). Még csak ki kellene találni, hogy hogyan hozzam haza biciklivel. Talán pórázzal? Vagy egy nagy szatyorban? Vagy ha hívom, hátha utánam-jön? Holnapra kitalálom...