Lara

Nos, sikerült hazahozni a kutyust. Kalandos utunk volt. :-) Elbicikliztem a 8-as kilométerig (útközben lefényképeztem pár klassz kátyút ;-)), és a kutya a szokott helyen volt. Adtam neki enni, pár szelet kenyeret, és száraz kutyaeledelt. A telefonommal videóra vettem, hogy mennyire kiéhezetten veti rá magát az ennivalóra, amint sikerül valami értelmes formátumba konvertálni, feltöltöm.

Íme az ígért video: http://www.youtube.com/watch?v=BeKlgclN21c

Először pórázos megoldást próbáltam, de megmakacsolta magát, nem szeret megkötve lenni. Levettem róla, majd elindultam szép lassan, és ő jött utánam. Szombaton, dél és egy óra között mentem, hogy minél kisebb legyen a forgalom; ha mégis jött valami jármű, időben lehúzódtam, és lefogtam az út szélén a kutyust.

Egyszer csak arra jött egy zöld terepjáróval egy idősebb férfi, amikor lassított, a kutya odaszaladt hozzá. Kiderült, hogy ő már egy ideje szokott ételt vinni a kutyusnak. Segített volna szívesen elhozni a kocsival, de pont az ellenkező irányba ment, és csak négy óra múlva jött visszafelé, így hát lefogtam a kutyust amíg elment, nehogy utána szaladjon. Végül a kutya továbbra is engem követett.

Sikeresen meg is érkeztünk Ványa határába, de nem akartam a főúton keresztülmenni vele, mert ott már komolyabb a forgalom, no meg nem illik kutyát póráz/szájkosár/stb... nélkül "vezetni". Bekanyarodtam a legelső mellékútra, ahol amúgy még sosem jártam, de feltételeztem, hogy előbb-utóbb bekanyarodik a város belseje felé. Eleinte jónak tűnt az út (gáz/vagy olajkutat fúrtak arrafelé, és felszórták a földutat kőtörmelékkel), de az olajkút után olyan szörnyű sár volt, hogy nemhogy felülve, még a biciklit tolva sem tudtam menni (teleragadt a kerék sárral, el sem fordult). A kutyus persze végig a nyomomban volt, bár kicsit el-elmászkált. A földút nemsokára keresztezte a Körösladányba vezető vasúti töltést, és onnan már volt egy járda. Egy ággal kipiszkáltam a nagyja sarat, mindjárt gyorsabban haladtunk.

A főúton így is át kellett menni egyszer, de mégis más volt, mint végig ott menni, egy az úton összevissza szaladgáló kutyával.

Itthon először enni és vizet kapott, majd a kullancsoktól lett megszabadítva. Nőstény, a Lara nevet kapta. (Apám a "Szombat" nevet javasolta, bizonyára mert sokat nézte a Crusoe című sorozatot... ;-))