Kutya világ

Minden (munka)nap kerékpárral járok Dévaványáról Gyomaendrődre. Hétfőn a nyolcas kilométerkőnél egy kiskutya kezdett "üldözni",  majd pár-tíz méter után visszaszaladt a bozótosba. Azóta minden nap látom ugyanott. Másnap még utánam jött, de később már csak a fejét emelte fel, ha elmentem mellette. Arra tippelnék, hogy azért várakozik mindig ugyanott, mert ott tehették ki, és szegény azt hiszi, hogy a gazdája érte fog jönni...

Tegnapelőtt a Google tanácsára írtam az Orosházi állatmenhelynek (a környéken nem sok ilyen van :'-(), ők azt válaszolták, hogy társadalmi munkában dolgoznak, sajnos gépkocsijuk sincs, de a levelem továbbították a békéscsabai állatvédőknek.

Biztos ami biztos alapon reggel vittem ételmaradékokat és kenyeret a kutyusnak. Elég félénk kis jószág, mert nem mert a közelembe jönni, az ételhez is csak azután ment oda, hogy arrébb jöttem. (Okos kutya, mert ha jön egy autó, beljebb húzódik az út mellől, így remélhetőleg nem végzi úgy, mint a sok fácán és nyúl az út szélén...)

Délután még mindig ott volt. Megálltam lefényképezni, szegény, biztosan azt hitte, hogy megint enni hoztam neki, mert közelebb jött, és nyalta a szája szélét...

Itthon a család beleegyezett, hogy hazahozzam a kutyust. A hétvégén úgyis ki akartam menni kátyút fényképezni (egy következő blogbejegyzéshez). Még csak ki kellene találni, hogy hogyan hozzam haza biciklivel. Talán pórázzal? Vagy egy nagy szatyorban? Vagy ha hívom, hátha utánam-jön? Holnapra kitalálom...