Kátyúk

Reggel, amint Gyomára bicikliztem, a 6-os kilométerkőnél a következő táblára lettem figyelmes:

Sajnos a telefonom csak ilyen képet tud csinálni, de íme közelebbről:

Úgy tűnik, hogy valaki nagyon megelégelte a "némileg" kátyús utat. ;-) A munkahelyemen elmesélve valaki említette, hogy máshol meg virágokat ültettek a kátyúkba. Itt ez nem lenne megoldható: nincs annyi virág. ;-P
Négy kilométerrel arrébb, a 10-es és a 11-es kilométerkövek közt ott a tábla párja is:

Sajnos az első képnél nem úgy fényképeztem, hogy az út is látsszon, pedig az az igazán kátyús. Van olyan mély gödör az úton, hogy tengelyig ellepi a biciklim kerekét. Régebben meredek volt, de hónapok alatt lekoptak a szélei, és mára már inkább lejtős dombvidékre emlékeztet az út. (Ezen a részen olyan rossz, hogy sokan lehajtanak az útról az itt-ott mellette lévő mezőgazdasági földútra, ami nagyságrendekkel jobb állapotú, és ott mennek.) Korábban már okozott nekem gondot kátyú, amikor eltört a biciklim teleszkóp-rugója. Azóta már többször betömték a lyukakat, a javítások után egy-két hétig kátyú helyett bukkanó volt, aztán kátyúk aszfalt-morzsalékkal töltve. Most is ilyen morzsalék borítja a kátyúk közti részeket. Itt-ott tenyérnyi, vagy még-nagyobb aszfalt és kődarabok hevernek az úton.
 Amikor a híradókban a nagyvárosiak panaszkodnak a rossz utaik miatt, mindig arra gondolok, hogy ha csak egyszer végig kellene menniük a Gyomaendrőd Dévaványa közötti úton, örülnének, hogy milyen jó munkát végez feléjük az útkarbantartó... ;-)

Árok

Tegnapelőtt miután hazajöttem, szomorúan tapasztaltam, hogy a veteményem nagy része víz alatt van. Annyi eső esett, hogy az udvaromon a talajvíz szintje itt-ott a talaj felett van. :-( Fogtam a tavaly kútkiszivattyúzás céljából vásárolt búvárszivattyúmat, és egy csomó vizet kiszivattyúztam az utcára. Erre tegnap esett vagy kétszer annyi eső... Kénytelen voltam ásni egy árkot, ami meg is tette a hatását: már vagy 10 centivel lejjebb van a vízszint.

Eper

Ki akartam gyomlálni a tavaly elültetett epreimet, de sajnos csak egy élte túl a tavaszi "árvizet" (ugyanis ahol az eprek voltak, a kerítés mellett, a sok eső miatt hetekig állt az  5-10 cm-es talajvíz, és mivel az utcában nincs vizesárok, a vizet sehová sem tudtam elvezetni...). Viszont a Pestről kapott diófa és megy/cseresznyefa megfogta; a fűzfám is él, sőt a karácsonykor kiültetett fenyőm is szépen növekedésnek indult. A kökényekben még nem vagyok biztos, vannak ugyan rajtuk valami apró rügyszerűségek, de az akár tavalyról is maradhatott...

Zöldségeskert

Van egy szép nagy udvarom (fűvel teljesen benőve), és úgy döntöttem, hogy vetek valami zöldséget. Így hát vettem retek és káposztamagokat, majd nekiálltam a kerti munkának. Először kikapáltam egy kis részen a füvet, majd felástam, végül megkapáltam, hogy ne legyen annyira göröngyös. Nagy élmény a gyökerekkel teli föld ásása és kapálása. ;-)
Íme az eredmény:

Közben átjöttek a szomszéd lányok, és érdeklődtek, hogy nem-e adnám bérbe a nyárra a kertemet legelőnek a lovaik számára. Természetesen belementem, így megoldódott a fű levágásának problémája is (veteményezni úgyis csak a kútig tartó kis területre akartam). A lovak le fogják enni a füvet, és még meg is trágyázzák a földet.

Ablak-keret

Most, hogy már nincsenek fagyok, úgy döntöttem, folytatom a házam rendbehozását. A kisebbik szoba ablaka igen rossz állapotban volt, gyakorlatilag kimosta az eső a helyéből, így azt még tavaly kibontottam, alábetonoztam, leszigeteltem, téglából felépítettem; kívül teljesen téglából, belül csak az alsó két és a legfelső sort (a fal 75 cm vastag, a tégla meg drága). A régi ablakot raktam vissza, persze az ablakszárnyakra ráférne a felújítás, csiszolás/festés/vízvetők cseréje, de ez még ráér. A másik ablakot, ami északnyugatra nézett, és még rosszabb állapotban volt, szintén az előbbi módszerrel (betonalap, alól pár sor tégla, a többi vályog) teljesen befalaztam.

Ma felraktam egy-egy téglaoszlopot az ablak két oldalára, így már ezek fogják tartani az ablak fölötti áthidalót. A téglák persze nem látszanak majd, gipszkarton megy rájuk, mint az egész falfelületre.

Ahogy az ablak feletti áthidalóról levertem a tapasztást, észrevettem, hogy néhány vályog között hézag van, át lehet látni (kívülről már tavaly felfalaztam ugyanígy, ott szintén le van verve a tapasztás). Ezért a gipszkarton alatt nem maradhat ott a tapasztott és meszelt réteg, le kell verni az egészet, és betömködni a réseket. :'-(

Lara

Nos, sikerült hazahozni a kutyust. Kalandos utunk volt. :-) Elbicikliztem a 8-as kilométerig (útközben lefényképeztem pár klassz kátyút ;-)), és a kutya a szokott helyen volt. Adtam neki enni, pár szelet kenyeret, és száraz kutyaeledelt. A telefonommal videóra vettem, hogy mennyire kiéhezetten veti rá magát az ennivalóra, amint sikerül valami értelmes formátumba konvertálni, feltöltöm.

Íme az ígért video: http://www.youtube.com/watch?v=BeKlgclN21c

Először pórázos megoldást próbáltam, de megmakacsolta magát, nem szeret megkötve lenni. Levettem róla, majd elindultam szép lassan, és ő jött utánam. Szombaton, dél és egy óra között mentem, hogy minél kisebb legyen a forgalom; ha mégis jött valami jármű, időben lehúzódtam, és lefogtam az út szélén a kutyust.

Egyszer csak arra jött egy zöld terepjáróval egy idősebb férfi, amikor lassított, a kutya odaszaladt hozzá. Kiderült, hogy ő már egy ideje szokott ételt vinni a kutyusnak. Segített volna szívesen elhozni a kocsival, de pont az ellenkező irányba ment, és csak négy óra múlva jött visszafelé, így hát lefogtam a kutyust amíg elment, nehogy utána szaladjon. Végül a kutya továbbra is engem követett.

Sikeresen meg is érkeztünk Ványa határába, de nem akartam a főúton keresztülmenni vele, mert ott már komolyabb a forgalom, no meg nem illik kutyát póráz/szájkosár/stb... nélkül "vezetni". Bekanyarodtam a legelső mellékútra, ahol amúgy még sosem jártam, de feltételeztem, hogy előbb-utóbb bekanyarodik a város belseje felé. Eleinte jónak tűnt az út (gáz/vagy olajkutat fúrtak arrafelé, és felszórták a földutat kőtörmelékkel), de az olajkút után olyan szörnyű sár volt, hogy nemhogy felülve, még a biciklit tolva sem tudtam menni (teleragadt a kerék sárral, el sem fordult). A kutyus persze végig a nyomomban volt, bár kicsit el-elmászkált. A földút nemsokára keresztezte a Körösladányba vezető vasúti töltést, és onnan már volt egy járda. Egy ággal kipiszkáltam a nagyja sarat, mindjárt gyorsabban haladtunk.

A főúton így is át kellett menni egyszer, de mégis más volt, mint végig ott menni, egy az úton összevissza szaladgáló kutyával.

Itthon először enni és vizet kapott, majd a kullancsoktól lett megszabadítva. Nőstény, a Lara nevet kapta. (Apám a "Szombat" nevet javasolta, bizonyára mert sokat nézte a Crusoe című sorozatot... ;-))

Kutya világ

Minden (munka)nap kerékpárral járok Dévaványáról Gyomaendrődre. Hétfőn a nyolcas kilométerkőnél egy kiskutya kezdett "üldözni",  majd pár-tíz méter után visszaszaladt a bozótosba. Azóta minden nap látom ugyanott. Másnap még utánam jött, de később már csak a fejét emelte fel, ha elmentem mellette. Arra tippelnék, hogy azért várakozik mindig ugyanott, mert ott tehették ki, és szegény azt hiszi, hogy a gazdája érte fog jönni...

Tegnapelőtt a Google tanácsára írtam az Orosházi állatmenhelynek (a környéken nem sok ilyen van :'-(), ők azt válaszolták, hogy társadalmi munkában dolgoznak, sajnos gépkocsijuk sincs, de a levelem továbbították a békéscsabai állatvédőknek.

Biztos ami biztos alapon reggel vittem ételmaradékokat és kenyeret a kutyusnak. Elég félénk kis jószág, mert nem mert a közelembe jönni, az ételhez is csak azután ment oda, hogy arrébb jöttem. (Okos kutya, mert ha jön egy autó, beljebb húzódik az út mellől, így remélhetőleg nem végzi úgy, mint a sok fácán és nyúl az út szélén...)

Délután még mindig ott volt. Megálltam lefényképezni, szegény, biztosan azt hitte, hogy megint enni hoztam neki, mert közelebb jött, és nyalta a szája szélét...

Itthon a család beleegyezett, hogy hazahozzam a kutyust. A hétvégén úgyis ki akartam menni kátyút fényképezni (egy következő blogbejegyzéshez). Még csak ki kellene találni, hogy hogyan hozzam haza biciklivel. Talán pórázzal? Vagy egy nagy szatyorban? Vagy ha hívom, hátha utánam-jön? Holnapra kitalálom...