Jött haza Dévaványára másodmagával Gyomaendrőd felől személyautóval, és a 10-es kilométerkő körül elmentek egy az út szélén álló fekete Mercedes mellett. A Mercedes sofőrje a kocsija mellett állva integetett nekik, hogy álljanak meg. Megálltak, a szemmel láthatólag külföldi férfi odajött hozzájuk, és tört magyarsággal azt mondta, hogy ő török állampolgár (valamilyen Musztafának hívják, mutatott egy igen élethű igazolványt is), és fogytán a benzinje, és nincs nálla magyar forint. "Nix forint!" - mondogatta, annyira ártatlan és kétségbeesett képpel, hogy az ismerősöm megsajnálta. Ekkor Musztafa lehúzott az ujjáról egy súlyos és igen értékesnek tűnő gyűrűt, mondván, hogy az százezer forintot ér, adjanak érte neki benzinre pénzt, nagyon szorult helyzetben van. Ismerősöm megörült, hogy milyen szerencséje van, odaadta nálla lévő ötezer forintot a töröknek, ő pedig hálálkodva átadta a gyűrűt; majd kérdezgette mennyi benzint kapna azért a pénzért, ismerősöm mondta, hogy tizen-egynéhány liternyit. Erre Musztafa lehúzott egy karikagyűrűt egy másik ujjáról, azt meg háromezer forintért megvette az ismerősöm utastársa. A török még a telefonjaikat is szerette volna megkapni, de szerencsére volt annyi eszük, hogy azt nem adták oda.
Nekem már amikor hallottam a történetet, rögtön gyanús volt, de utánanéztem az ismerősömnek az Interneten, hogy mennyit érne a gyűrűje, ha valóban aranyból lenne. Egy 20 grammos, 14 karátos gyűrűről van szó, íme:
Szinte szóról szóra ugyanaz a történet, mint ami az ismerősömmel esett meg. Mondtam neki, de ő még reménykedett. "Olyan őszinte képe volt a töröknek", meg "igazolványt is mutatott", "külföldi rendszámú autója volt", stb...
Volt útitársa ma elvitte egy üzletbe megnézetni a gyűrűjét: valódi sárgarézből készült...
